Motor, szabadság, szerelem

Motor, szabadság, szerelem

A motoros lélek tél vége felé már nagyon unja a bezártságot, a szürke nappalokat. Vágyik a szabadságra, a térre. Egyszer-egyszer előhozza a motort, vagy akár csak a garázsban a ponyvát levéve leellenőrzi újra és újra, hogy minden rendben van-e vele. Nem rongálódott meg a hosszú téli kényszerpihenő alatt, nem rágcsálta-e meg kisállat a vezetékeket, nem folyik, csöpög sehol. Talán még a motort is beindítja, hogy hallgathassa kicsit a semmihez sem hasonlítható boldog emlékeket ébresztő megnyugtató duruzsolását.

Ha az idő engedi, esetleg gurul vele egyet a nyári élmények felelevenítésére. Miközben a háztömb körül, vagy a kerületben tesz egy kört a motorral mosolyogva emlékszik a sok csodás együtt eltöltött percre, hatalmas közös túrákra a haverokkal, kedvesével, vagy akár a magányos kiruccanásokra. Eszébe jut az a határtalan szabadságérzés, amit csak egy motoros ember érezhet.

De ez nem az igazi. Mikor lesz már jó idő?

A fényképeket nézegetve akarva akaratlanul is elkezdi tervezgetni a jövő évet. Számba veszi a fogadalmait. Mi van a bakancslistán, mi fér bele az idei motoros szezonba? Hova szeretne idén eljutni, mit szeretne megnézni, kivel, kikkel szeretne utazni.

Természetesen motorral. Sehogy máshogy!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük